Michael Bublé egy vancouveri halászcsaládból származik. 1975. szeptember 9-én született, s gyermekkorában az volt a kedvenc időtöltése, hogy nagyszülei lemezeit hallgatta.
Elsősorban Frank Sinatra dalait, Sinatra azóta is nagy hatással van az énekesre. Bublé éveken át show-manként tökéletesíthette adottságait, amikor hotelekben és füstös bárokban lépett fel.

Tündérmese születik
A nagypapája volt az, aki elindította Michaelt a zenei karrier felé. A nagypapa segített a kiskorú énekesnek fellépésekhez jutni, felajánlva vízszerelői szolgáltatásait.
Brian Mulroney, Kanada korábbi miniszterelnöke volt az, aki a saját lánya esküvőjére elhívta a fiatal énekest, s ott bemutatta a többszörös Grammy-díjas David Fosternek, a Warner egyik igazgatójának.

Amikor 2000-ben Foster megismerte a fiatalembert, Bublé pontosan tudta, hogy mit tud letenni az asztalra: lágy, lenyűgöző hangot és kikezdhetetlen zenei ízlést.

Hihetetlen kezdet
Debütáló albuma hatalmas siker volt, bekerült a Top 10-be Nagy-Britanniában és Kanadában, valamint Bublé megkapta érte első Juno-díját 2004-ben, az év felfedezettje kategóriában. Következő lemeze, az It’s Time több mint 5,5 millió példányban kelt el, és szinte hihetetlen, de két évig tartotta helyét a Billboard Traditional Jazz listáján, az első helyet több mint nyolcvan hétig birtokolta, ami minden idők leghosszabb listavezető albumává tette. Egyetlen bulvárpletykát sem olvashatunk a fiatalemberről, pedig a hölgyek sikítva kísérik a fellépéseire. Michael számára kizárólag a zene öröme létezik, nem foglalkoztatják a címlapok.
Egyedül Nelly Furtadoval próbálta összehozni néhány színes magazin, ám azok a cikkek is kacsának bizonyultak, hiszen közös duettjük felvételekor Nelly már a szíve alatt hordta gyermekét, és kettejük között kizárólag munkakapcsolat alakult ki.

A szvingkirály
Bublé az úgynevezett crooning stílusban alkot, a negyvenes–ötvenes évek szving- és sanzonsztárjait idéző előadók világában. Többnyire popstandardokat énekel, nagyzenekarral a háttérben. Hangját a nagyzenekaros, dzsesszes hangszerelés teszi kerekké.

Ha megkérdezzük Michael Bublét arról, hogy hogyan is érezte magát, amikor belépett a stúdióba, hogy felvegye harmadik albumát, a Call Me Irresponsible-t, akkor az előadó, aki több mint tizenegymillió eladott lemezt és két Grammy-jelölést tudhat már a háta mögött, két szóban össze tudja foglalni az érzéseit.

„– Halálra rémültem – mondja egyszerűen. – Teljesen halálra vált voltam, mert tudtam, hogy jobbnak kell lennie, mint az első kettőnek, hogy előrelépésnek kell lennie, anélkül, hogy bárkit is elijesztene a zenémtől, és ez bizony nem könnyű. Úgyhogy ültem ott, az elejétől kezdve, elkezdtem írni a dalokat, összeraktam a vázukat, és aztán azon gondolkodtam, hogy kiket kérjek fel a hangszerelési munkálatokra, sőt még a masteringnél is ott voltam, amire az énekesek általában nem is mennek el. Ott akartam lenni minden kicsi mozzanatnál, mert azt akartam, hogy egészében gyönyörű legyen.”

Nem csak a hangjával hódít…
A zenélés most sem az üzletről szól a fiatalember számára, akinek szárnyaló lelke, lebilincselő humora, magabiztossága és karizmája arra késztette a New York Timest, hogy így írjon róla: „egy előadó, aki teljesen otthon van a színpadon”.

Új CD-jén, melyről azt mondta, hogy „az én megjegyzéseim a szerelemről”, olyan mély érzelmeket fedezhetünk fel, melyek nemcsak a régi rajongóknak jelentenek örömet, de nagy hatást fognak tenni azokra is, akik most ismerkednek Bublé zenéjével. „Számomra a palástolatlan érzelmek jelentik a legnagyobb különbséget ezen a CD-n, és ez annak köszönhető, hogy a dalok nagy részét élőben vettük fel a stúdióban” – mutatja be az énekes a felvillanyozó és kifogástalanul hangszerelt dalok gyűjteményét. Amellett, hogy Bublé remekül érzi magát a stúdióban, miközben megszületnek az új felvételek, az igazi élményt mégis a színpad jelenti az énekes számára.

Színpadra született
„Egyszerűen imádok az emberek előtt állni” – magyarázza. „Nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyél a közönségeddel. Kifizették a belépti díjat, azt akarom, hogy jól szórakozzanak. Ha sírni, nevetni, táncolni vagy kiabálni szeretnének, akkor tegyék nyugodtan, amit csak akarnak. Az én dolgom annyi, hogy elvarázsoljam őket.”

Nők lapja Café

2007.07.11