Írta: Balázs Enikő, Fotós: Mohai Balázs, nlcafe.hu

Michael Bublé egy ZSENI. És itt be is fejezhetném, mert ebben az egyetlen szóban minden benne van, de maradt még mondanivalóm a vasárnap esti budapesti koncertről.

A tökös előzenekar

Nem sokat hangoltam Michael Bublé – vagy ahogyan mi hívjuk a barátnőimmel, MISI – koncertjére egy kétszer tizenöt órás ügyelet után, hullafáradtan értem vasárnap este az Arénába, de ami az azt követő három órában történt, az maga volt a földi paradicsom.

A Naturally 7 elnevezésű előzenekar tagjai lényegében hangszer nélkül, a capella produkciót adtak elő. És én már akkor állva tapsoltam, amikor a Coldplay Fix you című slágerét énekelték. Félreértés ne essék, vannak itthon is hasonló formációk, a különbség tényleg csak az, hogy bennük van valami plusz, amitől fel tudtak állítani 12 ezer embert a piros székből táncolni. És nem hiszem, hogy ez csak az utánuk következő Michael Bublénak volt köszönhető, hanem legalább annyira annak is, hogy ellentétben a többi, gombamód szaporodó a capella csapattal, ők tökösek.

Bebizonyította, hogy nem kell felgyújtani az alsóneműnket ahhoz, hogy egy brutálisan jó show-t kapjon a közönség

Néhány perccel negyed kilenc előtt pedig újra lekapcsolták a fényeket, és hatalmas lángcsóvák közepette megérkezett ő, Michael Bublé és a Fever, majd a Haven’t Met You Yet. Mielőtt belekezdett volna a harmadik dalba, már ott is termett egyik rajongója mellett, aki egy hatalmas molinón, „ingyen ölelést” kért a kanadai pacsirtától, aki szuperjófej módon teljesítette a kérést. És innentől egy mini stand-upba ment át a koncert, nem mellesleg olyan slágerekkel, mint a Home, az It’s a Beautiful Day, a Cry Me a River… De, ahogy Bublé is mondta, ez nem egy sima koncert volt, hanem egy komplett show, egy randi, ahol végre, 10 év várakozás után megismerhettük az énekest.

76177_628635_750x450
A teljes képgalériához kattints a képre.

Szóval Michael Bublé egy ZSENI. Bővebben? Egy olyan előadó, akinek elképesztő kisugárzása van, olyan energiát öl bele minden koncertjébe, mintha az életéért harcolna. Nem az a káprázatosan jóképű pasi, de a tehetsége, a hangja, a pimasz megnyilvánulásai, a mocskos szája és a közvetlensége mégis a magasba emelik. Azt üzeni, hogy nem kell félpucéran, tangában vonaglani a színpadon – igen, most rólad beszélek, Rihanna – vagy felgyújtani az alsóneműnket – most pedig rólad, Lady Gaga – ahhoz, hogy egy színvonalas, valóban szórakoztató, brutálisan jó show-t  kapjon a közönség.

A búcsú pedig maga volt a csoda és az alázat. Amikor mikrofon nélkül beénekelte az arénát, és neki még azt is elhittem, nemcsak udvariasságból ígérte meg, hogy hamarosan visszajön hozzánk. Misi, imádom a zenédet, a hangodat. Tíz évet vártunk rád, COME BACK SOON.